Made in france. Ne ítélj elsőre! Sőt…

…mert akik ismernek, tudják: -Nem nagyon tartom nagyra a nyugat –európai HiFi berendezéseket. (Értsd itt a nyugat-németeket, hollandokat, ausztriát.) Svájcot, és beszállítóit kihagyom, nehogy Revox Laci, alias László Katona megsértődjön… . Ezer oka van. A mechanikák, az „egyedi” zajcsökkentők, a „mi különbek és jobbak vagyunk mint mások”… Ismétlem, nyugat –európáról beszélek.
Tehát térjünk vissza a mondanivalómhoz. Hivatalosan a nyolcvanas évek elejétől fogva javítok szórakoztató elektronikákat. És hipp-hopp eljött 2019. És belefutottam valamibe, ami ami miatt revidiálni kellett álláspontomat a fentebben leírtakkal kapcsolatban. A furcsa gyártó neve : ELIPSON. Eléggé fura a cég. Korát tekintve nem valami mai „divatossal” szokás említeni, 1938-ban alakult. Gyors áttekintés, némi időrendi sorrendben:
1938 – 1960: Folyamatos kutatás. Az Elipson története elválaszthatatlanul kapcsolódik vezérigazgatójához, Joseph Léonhoz. Bordeaux-ban született, a Arts et Métiersschool-ban tanult, és szenvedélyes volt a hangzásvilág és a hangok minőségi lesugárzása iránt. 1930-ban részt vett a mozikban használt hangrendszerek összeszerelésében és fejlesztésében a CSF holding Radio Cinéma ágának részeként. Ugyanakkor Joseph Léon és testvére Jean egy hordozható felvevő eszközön, a Monobloc VV3-nál dolgoztak. A háborús kerettel díszített rezisztencia tagja, Joseph Léon csatlakozott a Multimoteur céghez, miután megkezdte a hordozható hangrendszerek kidolgozását. Mindeközben a Multimoteur egy kis cég, amely az elektronikus játékok motorjainak koncepciójával foglalkozott. Fő termelése mozdonyokból és a gyermekek vonatpályájából állt. A cég a transzformátorok, a dinamók és a generátorok koncepciójához használt miniatűr elektromos alkatrészeket gyártott. Továbbá célul tűzte ki és gyártotta az oktatási célra gyártott elektronikus modellek gyártását.
Ekkor azonban megjelent európa felett a második világháború árnya. Az egyre nehezebb piacon motivált Multimoteur úgy döntött, hogy diverzifikálja tevékenységét, és az akusztikus hangszórók gyártására irányult. 1940-től kezdődően Henry Bazin és Maurice Latour, igazgató és mérnök gondos kutatást indított, amely később a legendás BS50 Chambord hangszóró megszületésével jött létre. 1948-ban Joseph Léon lett a Multimoteur ügyvezető igazgatója. Vezetése alatt a vállalat sokkal aktívanrészt vett a hangszórók gyártásában. A hangszórók ellipszis alakja alapján Shells (Conques franciául) nevezték el. 1951-ben.
A multimoteur Elipson lett a név az ellipszis andson (hang) francia szavak összevonása. És így kezdődött az Elipson kaland. A gömb alakú hangszórók gyorsan megnevezték magukat, miközben erős vizuális identitást fejlesztettek ki. Merész kialakításukkal Joseph Léon által megfalkotott hangsugárzók a francia emberek mindennapi életébe vitték a TV-megjelenésüket, mivel gyakran használták őket a stúdiókban és a televíziókban. A híres francia énekes, Claude François először a TV-ben jelent meg, az Elipson hangszórókkal körülvéve, de de Gaulle tábornok történelmi beszéde a Maison de laRadio (francia rádiós műsorszóró) számára az Elipson BS50 hangszórókon keresztül lesz a világ számára elérhető.
A mérnöki csapat az Elipson hangsugárzó rendszerével pontos, minőségi hangrendszereket tudott biztosítani a nagy terek számára. Joseph Léon tovább folytatta a hangsugárzók által létrehozott kutatások akusztikus energiáját, és új hangszórókat hozott létre, amelyek olyan technológiákra alapozódott, amely addig a világban ismeretlen volt. Az Elipson hangszóróinak elliptikus alakjának megszerzéséhez olyan anyagot kellett használni, amely könnyen legyárthatóvá vált. Abban az időben a az anyagok gyártástechnológiájára nyilvánvalóan nem volt lehetőség, és Joseph Léon úgy döntött, hogy erre szakosodott speciális csapatot (és ezáltal speciális alapanyagot) fog létrehozni. Ez az anyag a XIX nevet kapta. Ez volt az első alkalom, hogy gipsz és természetes szálak keverékét használták a hangszórók létrehozására. Kiváló akusztikai teljesítménye ellenére az Elipson nem tudta tartósan használni a személyzetet a gyártáshoz a csapatot a kapcsolódó különféle nehézségek miatt. 1953-ban a BS50-es hangszórót a Château de Chambord (Franciaország, Loir-et-Cher) első hang- és fénybemutatója során mutatták be a nyilvánosságnak. Hatékony és esztétikus, természetes és felismerhető sziluettje a hangszórót nagy pontossággal szállította. A vezetőt tartó gömb egy fém állványt elegánsan emelte, és nem volt rögzítés. A tetején volt a hangvisszaverő, a fül, amely megkülönböztető jel lett, amely a hangszórónak egyedülálló megjelenését és technikai sajátosságait váltotta ki. Joseph Léon munkáját gyorsan észrevették és keresették. Ezt követően Marcel Dassault vette fel a kapcsolatot, aki megoldást keresett a harci repülőgépek szekrényében lévő interferencia kérdésre. A probléma megoldása során az Elipson vezetősége számos ötletes rendszert is felvetett a modern erősítő-rendszerek zajának csökkentésére. 1962-ben kutatásaiért és alkotásaiért elnyerte a Nemzeti érdemrendet.
Ezek tehát az alapok. 1970 és 1980 között egyedi megrendelésre, igen kis szériában, megrendelésre audio meghajtó-rendszereket (előerősítő/erősítő) rendszereket terveztek-gyártottak egy igen profi mérnöki és gyártói gárda segítségével. (ezt a gárdát 1982-ben gazdasági okokból szélnek eresztették, ami mai szemmel nézve a cég legnagyobb baklövése volt. –magánvéleményem-) A cég egyébként a mai napig sikeresen prosperál, a mai technikai elvárásoknak megfelelve.
És miért ez a hosszú bevezető? Francia tulajdonból hozzám érkezett egy masina TMK-ra. Gyártási korát csak kb. tudtam megállapítani, a beépített alkatrészek alapján. Gyártási idejét kb. 1975-77-re teszem. Minősége és gyártástechnológiája/állapota alapján mai forintosítható értékét kb 3-5 mill. forintra teszem. Megjegyzem, ez szigorúan magán-véleményem. A masina egy igen korrekt preamp, valamint 1 pár A osztályú (monoblok) végfok. (100W/8ohm/ db. Lássátok tehát az alanyt:

 

Címke , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.