Ponyvaregény és Ford Fairlane kalandjai.

Hogy miként kerül ide két film? Nem, nem kezdtünk film elemzésbe. Csak mindkét alkotásban van egy közös főszereplő. Lehet rájuk mondani hogy egy legenda. Méghozzá hallhatatlan. Neve: TEAC X-2000R. Született a nyolcvanas évek elején, japánban. De ki is ő, kik a szülei, a rokonai?

Eredetileg Tokyo Television Acoustic Company néven alapította 1953-ban két testvér, Katsuma és Tomoma Tani. 1956-ban a két testvér módosította a „cégbejegyzést” és megalapította a Tokyo Electro-Acoustic Company-t, végül 1964-ben egyesítették ezeket a cégeket, és létrehozták a mai TEAC Corporationt.

1956-ban az ifjabbik tesó (Tomoma) bevonult a kert végében levő sufniba, fogta a fúró-faragó-reszelő barkácskészletét, és faragott egy három motoros-három fejes magnetofont. A cucc olyan jól sikerült, (bár az még csak futómű volt) hogy egy év múlva már sorozatgyártásba került TD-102 típusszámon. Ekkor valamilyen oknál fogva betévedt hozzájuk a legnagyobb amerikai rádiógyártó cég (Lafayette Radio Electronics ) vezérkara és rendelt egy hatalmas mennyiséget (25db) amerikai design-re alakítva. Ez elég volt ahhoz hogy meghódítsák az amerikai piacot. Ezután indultak a bemutatók Európában, USA-ban, jöttek a katonai, stúdiócélú megrendelések, egyéni igényekkel. De az alap mindvégig a TD-102 maradt. Ezután jött egy kitérő, ami megváltoztatta a televíziózást, azon belül a sportrajongók életét.

Ez az 1964-es tokiói olimpia volt. A TEAC cég elkészítette azt a készüléket, amivel mágnesszalagra rögzíteni lehetett a sporteseményeket. Ez gyakorlatilag egy videomagnó (TEAC Slow Motion). Ez volt az olimpia ami új magasságokba emelte a televíziós sportok nézését a vadonatúj videomagnóval, a tengerentúli műholdas közvetítéssel, a színes közvetítésekkel és a teljes maratoni pálya élő közvetítésével. Külön megtisztelő nevet is kapott: Televíziós Olimpia.

A cég termékei általában nagyon drágák voltak. A hatvanas évek végére felmerült az igény egy megfizethető, azonban a cég minőségét tükröző készülék kifejlesztésére és sorozatgyártására. Ez a TEAC A-4010, amiből több mint 200.000 darabot értékesítettek. A 4010 sikerén felbuzdulva a vásárló közönség vérszemet kapott, és követelt a cégtől egy szintén jó minőségű kazettás magnetofont is. Így tehát megszületett a TEAC A-20.

A további 20 év ugyanúgy (Szinte sablonosan) telt, mint a többi nagy és jó minőségű japán gyártó esetében: folyamatos fejlesztések, terjeszkedések a világban és új márkanevek létrehozása. Ezekre azért volt szükség, hogy el tudják választani termék minőségét, a felhasználási területét. Jelen esetben a TEAC, TASCAM és ESOTERIC márkákról beszélhetünk. Ebben a két évtizedben annyi innováció, kiváló minőségi termék készült hogy egy ilyen blogban szinte lehetetlen lenne felsorolni. Rengeteg híres zenekar ezen a termékeken vették fel lemezeiket, híres filmek hangeffektjeit keverték rajtuk. Még egy aprócska készülék megemlítése: Egy „kommersz” készülékről van szó: TEAC DA-88. Csak azért említem meg, mert ez a kis masina lett a NASA űrsiklóinak fekete doboza… 2013-ban a cég részvényeinek többségét (55%) felvásárolta az amerikai Gibson cég. (Igen, a gitárgyártók…) 2018-ban a Gibson csődöt jelentett, azóta a TEAC önállóan folytatja munkásságát. Tehát ennyit alanyunk felmenőiről. Mivel pontosan negyven éves, hozzánk egy teljes felújításra, tisztításra, capstan motor regenerálás/átépítésre, tápegység felújítás, kondenzátorok és trimmerek cseréje, kalibrálások, resoldering,  csendesebb/gyorsabb félvezetők beépítése, valamint infra távvezérlő beépítése (szerintem ennek oka, a címben szereplő filmek… 🙂 ).