Lomiból a trónra ( CT-F1000 )

…történt pedig úgy, hogy az Ügyfél beállított a hóna alatt egy gyönyörű 1977-es, mahagóni-borítású Pioneer receiverrel…
Persze minden lavina valahonnan el kell hogy induljon. Tehát beszélgetni kezdtünk. „Kezdő” Pioneeres volt, igen jó ízléssel, imádva az amcsiknak szállított fa dobozos masinákat. És ha már szert tett erre a rádióerősítőre, milyen kazettás csévélőt ajánlanék hozzá? Természetesen azonnal, csípőből rávágtam: CT-F1000, fa dobozban. Bennem persze azonnal röhögő görcsöt kapott a kis ördög: -komám azt aztán kereshetsz, vagy nagyon lepukkant lesz, vagy eszméletlen drága… Ügyfél bólintott, okostelefonba beír, majd a képre bökve: -Ez az? Igen, az volt az. Mit mondjak, addig nem látott még ilyet, de ott helyben beleszeretett.
Eltelt kábé’ 24 óra és azonnali megbeszélni valója lett. Talált egy masinát, itt és itt, (erre még visszatérek) elég drág… Szóval nem olcsón. Internetes online aukciós és hirdetési portál (NEM az amelyik E-vel kezdődik és baj a vége). A készülék kifogástalan esztétikai és műszaki állapotban, karcmentesen, bevizsgálva, új szíjakkal. Referenciaként képek az eladó saját audiotóriumáról. Hát ez alapján én is azt mondtam: onnan még a napi háztartási hulladék is jöhet! Teltek a napok. A receiver hazaköltözött, köszöni teszi a dolgát, gazdája naponta babusgatja. És egyszer csak telefon: Megjött a masina, beleraktam egy kazettát, megy is, de azért csak át kellene nézni. …nem éreztem hangjából azt a sikítással járó örömet… Tehát masina megérkezik. Hát kérem, innentől a dolog átment klasszikus, 1/A minőségű horrorba. Asztalra felrak. Fadoboz sehol. Igaz nem is így hirdették, de az új tulaj már túrta a megfelelő oldalakat, hogy csilliió forintért/dollárért/ájróé’ vegyen. (Még szerencse hogy azonnal le tudtam beszélni róla.) Tehát a doboz. Eredetileg matt fekete, „recés” festése van. Már a többinek. Mert ez le volt smirglizve, szó szerint, és le volt kenve fényes fekete valamivel. Hmm…
Akkor nézzük az előlapot… Kérdezem: ezt a masinát ajtókitámasztónak, vagy kovács üllőnek használták az audiotóriumban? Nincs egy ép burkoló/disz elem a masinán. Hát jó, adjunk neki kraftot. C90 kazit nem bírja vinni, a felcsévélő orsónak jártányi ereje sincs. (és amit akkor nem is láttam, akkora ütést kapott, hogy 3mm volt a kilengése.) Tán vegyük le a tetejét. Nem kellett volna. Rövid felsorolás, bár a mellékelt képek beszédesebbek: Élő penész, penész hátán. Oxidált felületek, egér ürülék, halott bogár tetemek, elferdült tengelyek, beállt-penészes-oxidált csapágyak. -Pár írásommal ezelőtt írtam egy CT-F950-ről, miszerint ilyen retek még nem volt az asztalomon. Hát kérem, az ehhez képest maga volt egy gyógyszergyári laboratórium! Tömény tifusz. Kifolyt elkók, plusz vizelet szag. Ezt a részét nem ragoznám tovább. Ügyfélnél fotók tucatjai, ha akarja bekommenteli… Tulaj fáradt hangon: -hát jó, próbáljuk meg. Bár csak dísznek így elég ronda…
Technikai részletekkel untatás helyett: Részemről több mint 25 munkaóra. Plusz gyártandó alkatrészek rajzolása, gyártatása. A sérült elemek helyrehozás CNC marógéppel. Egy érdekesség: -van ugye három „dupla” potink, „tengelyben-tengely” ennek ugye az a lényege, hogy ha tekerem, akkor együtt forduljon a kettő, Viszont ha változtatni szeretnék a szimmetrián, akkor „kétkezessé” válik a dolog. Egyik kezemmel megfogom pl a belsőt, és a másikkal el tudom fordítani a külsőt. Mint több ezer más típuson is. Hát ezek együtt fordultak. Még ha fogóval lett megfogva mindkettő, akkor sem mozdultak. Hiába no, a penész, az oxidáció, a savas eső, az állati… Csitt. A megoldás itt a BME-n született meg: Ultrahangos mosóba rakva, ráöntve valami varázsfolyadék. Nem tudom mi lehetett az, el sem árulták. De az biztos, nem húznék le belőle egy felest, mint Purci úr a fixíroldatból… Miután a készülék gépészetileg megújult új bronz csapágyak, ezüst-acél tengelyek és gumi alkatrészek segítségével, jöhetett az elektronika. 37 db cserélt kondenzátor, az összes trimmer megtekerve… Miután hipp-hopp pár óra alatt be lett lőve, egy az egyben teljesíti a gyár által előírt paramétereket. Ekkor jöhetett a famunka tervezése, gyártatása. Hornyok, marások, stb.. Ráadásul úgy lett megoldva hogy méretei milliméter pontossággal megegyezik a receiverével…
És ahogy fentebb jeleztem, visszatérnék az eladókra. (Audiotórium? Lófa… fenét. Balkáni lomizós horda) Tőlünk délre élnek, robbantottak már ki háborút, és nem jó velük tengelyt akasztani. Ügyfelem két gyermekes családapa, a történet közzétételéhez csak úgy járult hozzá, ha az eladó saját oldalát nem hozom nyilvánosságra. Ugyanis tudják a címét telefonszámát. Ennyit a biztonságos internetes vásárlásról…
Tudom hogy szerető vigyázó „gazdi” kezébe kerül. És tudom, (megérzés) hogy unokái is fogják még nézegetni ezt a gyönyörű technikai remekművet. Pedig az még –hujjujj- nagyon messze van…