…az asztalon SANSUI SC-5100…

Az alany 1977-ben született. A Billboard Top 100-on akkor első helyen Rod Stewadrt- Tonight’s the Night. Az európai személyautók évi győztese a Rover 3500. És a Sansui? Hát bizony én vidéki gyerek még akkor hírből sem hallottam ilyet. És még hosszú éveken át is csak (talán?) a HiFi magazinban, a magnós klubban…
1983-84 körül került először a kezembe Sansui masina. Egy receiver volt, OIRT normára kellett áthangolni. Akkor még ugyan tisztességes készülékeket gyártottak, de ez az eszköz már akkor is kitűnt kortársai közül; már azzal is, ahogy le akartam venni a polcról. Hát bizony eléggé elhagyta magát… Igen súlyos és nehéz darab volt. Masszív, erős, vastag fa káva, belül hajlított rozsdamentes anyagból készült váz, árnyékoló serlegek, házak. Később persze, miután az évek alatt egyre több ment át a kezeim alatt, már megszoktam hogy legyen az bármi, ettől a márkától ezt a minőséget látom. Kollégám elnevezte ezeket a masinákat harckocsinak. Úgy gondolom jogosan. Az évek mentek, a Sansui maradt. Bebizonyította hogy tényleg egy mindenen átgázoló, mindent (legalábbis időt és felhasználót) túlélő gyártmányról van szó. És ez jutott eszembe most is, hogy itt áll az asztalon, kifogástalan, karcmentes gyűjtői állapotban. Kívül – belül ragyog, új mozgó-kopó-forgó alkatrészekkel. Eszembe jutnak a nyolcvanas évek végi, kilencvenes évek termékei: A Sansui, mint egy T34-es ahogy átmegy egy Tico-n, úgy viszonyul ez a negyven éves gép a technikailag „fejlettebb” (?) utódaihoz. Technikai fejlettség? Hát bizony a ’77-es gépnek nincs szégyenkezni valója, sőt! (http://stereonomono.blogspot.hu/2010/08/sansui-sc-5100.html) Tervezése és gyártásakor nem az anyagtakarékosság és a fogyasztói társadalom kiszolgálása volt a fő szempont. De azon kívül hogy ilyen remek „harckocsikat” gyárt ez a Sansui, ki ez, és mi ez?
A céget egy Kohsaku Kikuchi nevű úr alapította. 1944-ig Tokióban dolgozott, egy rádió elektronikai alkatrészek kereskedelmével foglalkozó vállalatnál. Ekkor döntött úgy, hogy saját vállalkozást alapít. (érthetetlen módon nem úgy kezdte hogy leborotválta a fejét, kombinált kondi/szoli bérletet vett, és susogósba öltözött…) A Sansui Electric Co. 1947-ben indult útjára, kezdetben 10 alkalmazottal, szerény, 500 dolláros tőkével. Gyártottak trafókat, kondenzátorokat, tápegységeket. 1952-re az alkalmazottak száma már 52 volt és 40 különböző termékből állt a portfólió. 1954-ben kezdték meg a teljesen önálló hifi termékek gyártását. 1959-re beértek a tervek, ekkorra már 600 alkalmazott építette a zenerajongóknak szánt varázsdobozokat, varázsszemmel, elvarázsoló hanggal… 1961-ben a céget bejegyezték a tőzsdén. Dolgozóinak száma ekkor 900 fő, tőkéjének értéke 417 ezer dollár… Amik ezek után elhagyták a gyárkaput, az mind legenda lett. Mindegyik termékük egy HiFi harckocsi, nem Tico. Ekkor kezdődött a világban a HiFi fénykor. Sansui név alatt nem találtunk ipari hulladékot, fröccsöntött alkatrészeket, műanyag forgatógombot, spiáter lendkereket.1971-ben bemutatták saját quadro rendszerüket, amiket folyamatosan fejlesztettek, több lemezkiadó az ő QS rendszerük szerinti nyomásban adta ki az LP-ket. Ezek közül a legnagyobb a DECCA volt. Az 1980-as évek közepére az olcsó tömeggyártást előtérbe helyező versenytársak (Sony, Pioneer, Matushita-Technics)kezében összpontosult a Japán export. Mivel a cég nem akart ilyen mélyre „süllyedni” ezzel meg is ásta a saját sírját. Az ez utáni időszak boruljon a feledés jótékony homályába, halott oroszlánt nem illik rugdosni. A Sansui név ma egy esernyő márka. Vele együtt lett vége az igazi HiFi ARANYKORNAK is.

 

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.