És akkor jött a kék korszak

„Ezmiez”? -kérdeztük…
Mi lenne? –Hát a H-Fi magazin kazetta tesztje a Pioneer CT-F1250-el. Érdekes dolog volt. Mi, átlag zenehallgató, kispénzű melósok, (részemről diákok) kik kezdtük megpróbálni értelmezni a HiFi jelentését (A high-end még akkor kelet-európában fel sem merült), ami persze nem sikerült. Ráadásul, az akkori (egyetlen) HifI szakirodalom is kétfelé szakította az országot. (nem politikailag!) Ebbe most nem mennék bele, talán egyszer, máskor, más aspektusból, és kizárólag audio szemszögből… 
…Tehát kék korszak… Egyidős a Revox imádattal. Nem csoda: A „hívők” pro & kontra egymásnak feszítették a két céget. Szerintem ez nettó … fa… nem mondok inkább semmit, biztos megsértődnének páran…
Legyünk őszinték, és nézzük a tényeket: A reVox igazából magnót tudott gyártani. A többit (tuner, erősítő) eköré építette. A Cd-t hagyjuk is, a „lényeg” a Philips-é volt. Tehát ők voltak a MAGNÓ.
És akkor indult a Pioneer vs. reVox háború. Igazából ez csak kelet-európában létezett. A Pioneer termékek erősítő és tuner szinten igen erősen versenytársak voltak. És akkor nem beszéltünk az igazi mérkőzésről, az analóg LP-ről. Ne is tegyük. Nem akarok, és nem is tudok minősíteni. És a dolog úgy is csak kutyások/macskások szintjére jutna…
Ha a kettőt összehasonlítjuk külsőleg a reVox olyan izé… olyan… na…olyan… európai volt. Olyan mérnöki. Nem tudom jellemezni. A Pioneer viszont SZÉP és, esztétikus, szemnek igencsak tetsző jelenség volt. Volt?? Szerintem ma is az.
Mint fentebb jeleztem, nem a hangzás, a valósághű hangvisszaadás élményéről szerettem volna „értekezni” , hanem az esztétikai szempontokról, arról, hogy mit lát szívesebben párunk a lakásban. (Hát minket biztosan nem, mikor bejelentjük, hogy holnap újabb eszközzel a hónunk alatt érünk haza…)
De nyugodt szívvel ki merem jelenteni: -a hetvenes évekről a nyolcvanasra váltás design-ját a Pioneer oldotta meg a leg elegánsabban. Hisz maga a megnevezés legendássá és kor meghatározóvá vált és a Pioneer-hez köti mindenki, nem Gershwin –Rhapsody in blue szerzezeményéhez…
Saját véleményem: -A reVox-nál mérnökök dolgoztak, mesteri –funkcionális profizmussal. A Pioneernél ugyanilyen technikai kvalitású szobrászok.
(Még egyszer kihangsúlyoznám: -Nem technikai/audio és egyéb mérhető paraméterekről, hanem esztétikai megjelenésről beszéltem.)
Beszélek tehát az akkori, hazai szempontból legtöbbet emlegetett márkáról. Mint Fradi-Újpest. Mint Jónyer István-Klampár Tibor. ( És hogy feszítsem a húrt: Én AKAI bubus vótam’. –vagyok ma is b..-g—)
És még egy apróság a kék korszakról: Akkor még 30 méter távolságról meg tudtad mondani ki gyártotta azt a készüléket, amit eléd raktak. Jött három év, és minden uniformizálódott. Fekete ruppótlan, minden egyéniséget nélkülöző előlap, (talán ugyanarról a kínai gépsorról, bedarált tejfölös dobozokból fröccsöntve). Ótvar gagyi mechanikával, sok-sok.sok csicsával. (majdnem kimondtam hogy ékes példája az Aiwa… )
Bátran ki merem jelenteni: A Pioneer kék korszak mind készülék, mint jelző fent fog maradni az audio kedvelők körében legalább addig, mint a filmbubusok közt a Patyomkin páncélos… „Blue line forever”