Élet a kék korszak előtt

1978-ban egy kedd estén (tudom, akkor voltak a sorozatok a televízióban) a Stirlitz után, (Hivatalos címe : A tavasz 17 pillanata) betámadtam apámat hogy lelejmoljam egy ötvenessel. Neki azt mondtam, holnap nem lesz tanítás (ez ugyan igaz volt), úttörő akadályverseny lesz, arra kell.
Fontos dolgom akadt; Megtudtam a magnós klubban, hogy a nem túl távoli fővárosban létezik a csodák utcája, és abban egy kánaán jellegű üzlet. Az utca neve az volt hogy Majakovszkij. Az üzlet pedig a BÁV-műszaki bizományi.
Tehát vonatra fel, és egy jó óra alatt a 424-essel fel is téptünk a Délibe. A klubtársak felhívták a figyelmem, hogy a Moszkva téren menjek el a büfébe, lehet venni egy amerikai csodakaját, aminek mi még hírét sem hallottuk. Megtaláltam. Nem volt olcsó, 8 forint 40 fillér volt, és Hot-Dog volt a neve.
…még a pólómra folyt mustárt vakargattam a villamoson, mikor a Majakovszkij utcához ért a szép új Csehszlovák csodajármű. A barátaim által megadott irányba elindulva izgatottan kerestem azt a bizonyos sarkot. Izgalmam fokozódott, mikor a Lövölde térnél elfogyott, véget ért az utca. Némi pánik után vettem a bátorságot, hogy megkérdezzek egy PESTI EMBERT hogy mit cse..tem, el vagy csak egy nagy átb@szás áldozata vagyok. Azután megkaptam az ukázt, és nyargalni kezdtem a jó irányba.
És akkor megláttam. Átverekedtem magam a kezenként 6 karórát viselő többszörösen hátrányos helyzetű, barna bőrű magyar állampolgárokon, és tudtam hogy megérkeztem. Pontosabban meghallottam. (Akkori „rendszerem” Videoton Melodya rádió és Tesla B400 volt…)
Bődületes hangerővel és dinamikával szólt a zene (Sweet-Fox ont he run). Éppen VÁSÁROLT valaki. Egy csodát. Amit még képen sem láttam. Egy Pioneer SA9500-at. A vásárló komplett szakértői csapattal, valamint egy talicskányi pénzzel volt jelen. Kapkodtam a fejem, hallgattam amit a szakemberek mondtak: Ez nem sztereó, két monó végfok, és hasonlók. Néztem rájuk, mint liba az istenre, miközben tekergették az ezüst csoda gombjait, és közben én igen csodás minőséget hallgattam tátott szájjal. Megbabonázva. Majd’ az ember fizetett. Kp. Ennyit még sohasem láttam. Nem ismertem az értékrendeket. Egy új 1200-as Zsiguli árát számolta le az ember. Szédültem. Nekünk öreg Trabant 500-asunk volt.
Arra már nem emlékszem milyen hangsugárzókon szólalt meg. Arra sem hogy milyen forrásról. De ez volt az „első” ez lett az etalon.
Mindig eszembe jut ez a történet, mikor ilyen korú Pioneer kerül az asztalra. Egyre ritkább a „túratlan” szép állapotú. Pár fotó a végeredményről. Mert persze ez sem volt az. Emlékezzünk a szépre. És amiben visszakapja tulajdonosa.
Este szerencsésen hazaértem a fatornyosba’. Persze megbuktam, apám kicsit idegesen várt… Innét fedje homály a történetet. Kivéve a Pioneert.