Rebuild… Egy Revox az asztalon

Pár fontos dolog, ami 1968-ban történt:
-Magyarországon elkezdődnek az Új gazdasági mechanizmus összefoglaló nevű gazdaságpolitikai reformok.
-Megkezdik a Coca-Cola magyarországi gyártását a Magyar Likőripari Vállalat kőbányai üzemében
-A Varsói Szerződés csapatai szovjet vezetéssel 200 000 katonával, 5000 harckocsival lerohanják Csehszlovákiát.
– Az Egyesült Államok elnökválasztásán a republikánus Richard M. Nixon aratott győzelmet.
-A Broadwayn bemutatják a Hair című musicalt.
-A Studer cég legyártja a 451 sorozatszámú, Revox A50 típusú integrált erősítőjét.

Majd elhussant 51 év, és hipp-hopp birtokomba került ez a masina. Természetesen üzemképtelenül. Tehát a kifogástalan állapotban levő burkolatot levettem. Nem kellett volna. És itt követtem el azt a hibát, hogy nem készítettem fotókat. Ugyanis azonnal félreraktam a masinát és kisírtam magam. Időnként lekerült a polcról, de csak azért, ha ismerős kolléga érkezett, vagy aki konyít valamit ezekhez a dolgokhoz, lássa amit Én is. Volt aki sírt, volt aki röhögésben tört ki. Idétlen drót-pókháló keresztbe-kasul, plusz ezen „hálózatba” iktatva relé, ellenállások… Na ezt nem fényképeztem én le. A bontott maradékot, és a titkolt Revox-szakértő munkáját már igen.
Valamelyik ismeretterjesztő tv csatornán az egyik kedvenc műsorom amikor vesznek egy öreg autót drágán, oszt’ szét kell bontaniuk az utolsó csavarig és újra kell építeniük, hogy el lehessen indítani, és egyáltalán autóként viselkedjen. Ugyanígy tettem én is szegény erősítővel egy késő esti órán. Kollégám szerint még morogtam is közben. Csak ezután jutott eszembe, hogy illett volna fotózni.
Tehát visszabontottam minden szembetűnő dolgot, hogy amit csak lehet eredeti állapotba hozzak. Közben leteszteltem a tápkondikat. Töltés, terhelés, kisütés, stb. Gyári értékek… Ekkor jöttem rá, hogy valamikor pár évvel ezelőtt cserélték, de eredeti gyárira. Németországban most is kapható új, csak az áráról ne beszéljünk, ekkora számjegy nincs a klaviatúrán… A fotókon látszik hogy a titkos mérnökünk hogy bánt el az egyik végfok modullal. Tehát újjá kell építeni. Akadályok: – 1968-as tranzisztort (eredetit) csak bontva és nagyon lassan lehet beszerezni. Az eredeti hűtésekről már nem is beszélve. Tehát átépítés mai alkatrészekre úgy, hogy az eredeti paraméterek ne változzanak. Ez persze nem jött össze annyiban, hogy a zaj és a torzítás kisebb lett. És természetesen mindkét csatornát. Tehát a modulokat csontra lebontani. Kedves barátom megkérdezte: -Miért nem csináltál új nyákokat? Mert akkor az már a dédapám bicskája lenne’ –válaszoltam. Gondolom tudjátok miről beszélek… És persze nem csak alkatrészeket kellett cserélni, hanem vezetékeket is. Hogy miért? A legszebb és legérthetetlenebb vágás és összekötés az egyik képen mindent megmagyaráz. Hogy mennyi munkaóra van benne? Nem tudom. Általában késő este bogarásztam vele. Így két hétnél is tovább épült. Tesztek, mérések, finomítások. Hogy forintban mennyibe fájt’ azt nem is merem mondani. Viszont döbbenetesen jó hangja van. Viszont az előbb leírtak alapján látni sem bírom. Tehát eladom. Viszont adok rá sok-sok garanciát. Igen jól tartja magát ez az ötven-plusszos jószág. Jobban tartja magát mint én, pedig csak két évvel fiatalabb. Könnyű neki, az Ő apukáját Willy Studernek hívták…