Mikor átverik a barátodat…

Tanulságos történet:
Barátom elment vásárolni, hirdetés alapján. Neve maradjon inkognitóban, legyen történetünkben Sanyi. Tehát Sanyi autóba vágja magát és elindul a vágyott termék irányába. Az eladóval megegyezett a vételárban, mivel kifogástalan termékről van szó, épp hogy 100.000 alatti összegben. Na és persze több száz kilométer ezeken a jóféle utakon. Ott egy gyors próba, megszólal a cucc, tehát spuri haza, messze még az otthon…
Sanyink otthon örömmel mindent csatlakoztat. Nem gyenge cuccai vannak, Borat szavajárásával élve: -Jóféle. Első tapasztalatai: tele kontakthibákkal, nem odavaló sercegésekkel és állandó lekapcsolásokkal. Sanyink gondolkodóba esett. Vigye vissza és ezzel verje fejbe az eladót, vagy igyon pár sört és gondolja újra a történetet. Saját érdekében jól döntött, áthozta és megkért hogy keltsem életre.
Rögtön szembeötlött a barkács-szakkör munkája. A végfokban alkatrészcserék. De csak egy oldalon. És abból is a legalja, nem párosított, bontott alkatrészekből. Mint amikor az autón elromlik egy lengéscsillapító, de csak azt cserélik ki, a másik oldalt nem, és azt is bontottra… Persze hogy nem volt egyforma a két oldal.
És persze ezzel nem volt vége. Mert a védelem azért tiltakozott az erőszak ellen. Tehát meg-gányoljuk. És persze a relét nem cseréljük, megsmirglizzük a kontaktusokat. Ja kérem, hogy a burkolat közben elveszett? Sebaj, Sanyinak így is jó lesz… Tehát az eszköz asztalra került.
Az alany egy 1977-ben készült receiver. LUXMAN R-1050 névre hallgat. (Bocsánat, most már szól…)
Jobb híján lebontottam a teljes végfokot, és új alkatrészekkel újraépítettem. A hűtést eloxáltattam a jobb hőátadás végett. A többi a szokásos. A masina most teljesíti a gyárilag előírt paramétereit. Egyet sajnálok: A post-ot úgy kezdtem: Sanyi a barátom. Félek hogy ennek vége. Mert a munkát ugye ki kell fizetni…