Műszerészek egymás közt

Csak és kizárólag a magam nevében írok. Csak a Yamaha miatt, mert megígértem valakinek. Érdekes szakma ez a miénk. Én úgy mondom, itt kizárólag csak szép lehet az ember, de okos nem. Ezért tehát aki ezzel foglalkozik, igyekszik összetartani a kollégákkal. Nincs olyan szaki, aki mindent tud. Avagy ahogy a szakmai tanáramat idézzem: „nem az a jó szakember aki mindent tud, hanem aki tudja melyik könyvet kell levenni a polcról, a probléma megoldásához”. (Ez még a mobiltelefon és az internet előtti világban volt) De én állítom, a netnél is fontosabb, hogy tartsunk össze. Mi, kollégák. És igen, ha összetartunk, mindegyikünknek jobban megy a munka, és az elkészült „munkadarab” jobb lesz. És tetszik-nem tetszik, vannak masinák, amik a szívünkhöz nőnek. És lehet hogy a kollégák segítsége nélkül csak rontanánk rajta, vagy buknánk a javítással járó sikert. Mert bizony minden egyes alaposan újjáépített/megjavított gép sikerélmény. Vannak gépek, amiknek a rendbe tétele mellett a pénz eltörpül. Álszentnek tűnhet a dolog, de sajnos rengeteg teher hárul ránk. De ezt hagyjuk.
Egy kollégámról pedig még saját „közmondást” alkottam, amit használok is, NEM emberekre, hanem egyéb dolgokra vonatkozik: – „Utálom mint László Katona a tantált”…
De kezdtem eltérni az ígért Yamaháról.
Tehát az ügyfél bevitte egy barátomhoz és volt kollégámhoz (nevezzük Gábornak, akinek szintén kis vállalkozása van) egy teljesen széttúrt nagyon drága Yamaha végfokot. (az ügyfél személye, stílusa, mentalitása Laci féle tantál…) A nyákok felégetve, az elektronika alapjait nem-ismerés felsőfokán szétbarmolt elektronika. Persze, normális ember nem vállalja el.
Tehát Gáborunk átvette. Levette a burkolatot és nagyot sikított, majd verte a fejét a falba… Nem sokkal utána én is. Mert a barátok már csak ilyenek.
Telefon csörög: én nem nyúlnék hozzá, mert biztosan leprát kapok. Összedobnád? Hát persze mondom én. Tehát megjött a vázra bontott bél. (én kértem Így) Azután mérés, mérés, mérés. És csere. Csere. Még mérés. Azután újjáépítés.
Barátok vagyunk, tehát máshogy számolunk el egymással. Még ha sz@rból építünk is várat. És ez a szakma addig marad fenn, amíg összetartunk egymással. Mi kollégák, barátok, sorstársak.
Ja, eltértem a tárgytól, már megint. Tehát a hányingerre túrt Yamaha életre keltése. (Gábor engedélyével)