Valaminek az előszele. Vagy előfoka?

…amikor megláttam hogy a fekete előlapon két fehér szigetelő szalag csík tartja az ajtót, éreztem hogy nem lesz sima ügy…
Sajnos be is jött. Több mint nyolc munkaóra segítségével sikerült kicsikarni belőle, amit a mérnökök és a gyár megalkotott. Hogy miről van szó? Az egyik leghosszabb ideig gyártott PIONEER termék család egyik tagjáról, a C-90a –ról. 1986.tól kezdve hat éven keresztül gyártották. A dobozban találhatunk két monoblokkot, három tápegységet, és a Pioneer legjobban sikerült (szerintem) kombinált MM/MC phono fokozatát. Jogos a kérdés, miért a három tápegység. Nos tényleg monoblokk az audio vonal, a két csatorna egymástól tényleg független. tehát ide kell két transzformátor. A harmadik pedig ellátja energiával a vezérlő elektronikát és a reléket. Az asztalra rakva bekapcsoltam. Nem hittem a fülemnek, Gyorsan kikapcsoltam mielőtt füstölni kezdett volna. Mert a fejem azt csinálta. Dinamika nélküli mono jellegű hang bújt elő belőle. És jött nyolc órányi kotorászás. Természetesen ezt a vasat is megjárta a műszerészek két ellensége. Még panel-törést is sikerült összehozniuk. a nyolc féle tápfeszültségből mindegyik zajos volt, mint egy nagyfogú fűrészlap. Még az oszcilloszkópon is. Továbbá a készülékben nem találtam egy ép forrasztást sem. Tehát tápkondik, és utána a teljes lap(ok) átforrasztása. Természetesen magas ezüst-tartalmú forrasz anyaggal. (Óvatosan, ezt a nyákot nem 400 fokos forrasztgatásra gyártották…) Bekapcsolás után ismét arcleszakadás. Valamivel jobb lett, de nem az igazi. Generátor-szkóp-méricske. Azután sok mérés. Az egyik oldalon egy op-amp megadta magát, vagy transformert játszott. Egyszerre alakult át alul-felül áteresztő szűrővé. Pedig direkt audio célra gyártva, ahogy Borat mondaná: -Jóféle’. Persze utána rögtön hozta a jobbik formáját. Ezután még kissé modifikáltam a tápegységet, rendbe raktam a kábeleket, most pedig előre sajnálom magam. Ugyanis neki kell állnom az őt követő fokozatnak, az M-90 végfoknak…